11 óra, 19 fok, eső
Rióban tél van. Ez annyit jelent, hogy a 16 és 30 fok között bármikor bármi lehet, jönnek-mennek a felhők bejelentés nélkül és az eső, ha úgy tartja kedve, elkezd szakadni. Eső címszó alatt eddig a nagyon sűrűn és gonoszan szitáló fajtával találkoztam, ami elsőre majdnem mindegy érzéssel párosul, aztán pedig rommá tud áztatni. De, ez kibírható szerintem. A szél, az már egy érdekesebb kérdés.
Augusztust mondják a legszelesebb hónapnak, amit most bizonyít is a természet. Bír fújni rendesen :-)
A Játékok (Os Jogos) és a mi munkánk is élesbe állt, és tart már pár napja. Érdekes dolog az, hogy ezek a nemzeti házak egyfajta népvándorlást indítottak el. A több, mint 50 ház eléggé eltérően működik. Vannak csak meghívásos alapon vendégeket fogadó házak. Ilyen pl. a közvetlen mellettünk lévő Oakley, vagy a USA és a Canada ház. Vannak olyanok, amelyekbe belépőt kell fizetni, így pl. a hollandok háza (Heineken ház). Létezik olyan is, ahová ingyen bemehet a nagyközönség, ilyen a Magyar Ház is. Aztán, hogy bent mit talál, az meglepetés.
A tengerparton, az Ipanema parti részen található a Dán Ház. Ide is ingyenes a belépés, de állítólag egy Helly Hansen dzsekin kívül semmi sincs a kiállító térben. Nem messze tőle van a Német Ház, ott sem tudom, mi van. (őszintén szólva egyik házba sem volt időm eljutni, csak a hírek keringenek) A Copacabana elején pedig az Orosz Ház látogatható meg, ahol a vodkán kívül semmi oroszos dolog nincs.
A Magyar Házról pedig már olvashattatok. Hozzánk ingyenesen bejöhetnek a látogatók és egy elég komplex kiállítást láthatnak Magyarországról, a tájainkról, a sportmúltunkról, jelenünkről és jövőnkről. Hoztunk relikviákat legendás sportolóktól, az emberek pedig büszkén pózolnak Papp Laci bácsi régi kesztyűje vagy egy Puskás korabeli labda mellett.
A kertben pedig vehetnek kolbászos, magyaros hot-dogot, malachúsos szendvicset és kürtöskalácsot :-)
Aminek pedig - számomra megdöbbentő módon - óriási sikere van: az az Aqua Bar. 16 féle ásványvíz és 6 féle gyógyvíz került kiállításra és az ásványvizeket kóstolgathatják a látogatók. Hihetetlen, hogy kígyózik a sor! Ízlelgetik a vizeket, mint a jófajta borokat. A hostessek pedig magyarázzák az összetevőket, a mélyről feltörő forrásvizet és mindenki boldog :-)
A dolgos hétköznapok tehát dél körül indulnak (mindjárt nekifogok egy gyors készülődésnek én is), jó esetben 10-kor, de inkább éjfélkor érnek véget. Esténként ugyanis nemzetközi sportvezetők érkeznek tárgyalni, vacsorára, vagy brazil előkelőségek adnak fogadást a helyi üzleti élet krémjének.
Szóval van mit koordinálni, szervezni, karban tartani. Emellett pedig eljutni az Olimpiai faluba, ami nagyon messze van, na az egy kihívás. Erről tényleg írok nemsokára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése