Alcím: Brazília a sufnituning országa
Érdekes módon annak ellenére, hogy a két ország mennyire távol van egymástól és mennyire semmi közünk egymáshoz - leszámítva az ide kivándorló és itt letelepedő magyarokat - megdöbbentően sok hasonlóságot véltem felfedezni a két nemzet között.
Először is a korrupció. Hírekből hallani, hogy itt (is) virágzik, világszínvonalon űzik ők is, hozzánk hasonlóan. Bár az előző kormányfő kezdeményezte a teljes kivizsgálást, a bűnösök bebörtönzését, a rendszer kitisztítását, ő maga is áldozatául esett. Kívülállóként lehet azt mondani, hogy ha-ha-ha, ő sem menekült. Valójában a háttérben az áll, hogy az alelnök indítványozta a vizsgálatot és addig kutattak, míg valami igazán lényegtelen dolgot nem találtak, ami miatt le lehetett váltani a hölgyet. Az így vezetői székbe kerülő alelnök - aki természetesen maga sem tiszta - most leállíttatja a vizsgálatokat és az egész folyamatot. Közben a Ház elnökéről is kiderült, hogy a svájci bankszámlájáról lefizette a fél képviselőházat, de ezt is eltussolták. Történhetne mindez Európában is, nem?
És ha már korrupció, akkor pénzéhség... Pár helyi céggel együttműködve hoztuk létre és üzemeltettük a Házat, és azt tapasztaltuk, hogy a fejükben van egy összeg, amit meg szeretnének kapni és ha megfeszülünk is, az lesz a vége. Lehet csökkenteni a megrendelés tételeit, akkor a többi tétel ára emelkedik. Persze kiváló magyarázat az Olimpia, a miatta fellépő erőforrás és készlet hiány. De minden megoldható, csak csillagászati áron. Természetesen adódott úgy, hogy ad hoc kérésünk merült fel (zászlórúd zászlóval, cimbalom szállítása), ekkor valahogy minden egységáron, 6 000 reálért került árazásra (kicsivel több, mint 1/2 millió forint). Aztán más úton persze, hogy az ötödéért sikerült elintézni. Szerintem ez ránk is jellemző. Akire pedig nem, az tanulhat az Olimpiáig, vagy más nagy eseményig :-)
Aztán a fent említett sufnituning. Valami döbbenet. Annyira jellemző itt is, hogy van rá külön szavuk: gambiarra.
Eleinte csak a Ház építése során szembesültünk azzal, hogy barkácsolnak jobbra-balra, aztán majdcsak lesz belőle valami. Majd egyre több ilyen jött szembe.
Az első lakásban csak akkor volt melegvíz, ha itt elzártad, ott megnyitottad. A költözést követően egy olyan házba költöztünk, ahol a 4-en nem nagyon volt víznyomás, sokszor minden csap egy időben történő megnyitását és a WC többszöri öblítését követően lehetett csak zuhanyozni :-)
A boltban csak úgy visszarakják a járólapot, csemperagasztóval vastagon körbekenve, nem szépen lehúzva, mert így legalább látványos.
A legjobb, hogy a második lakás, ahol közel 4 hétig laktunk, frissen volt felújítva, tele üveggel és tükrökkel, és az is csak össze volt dobálva. Kapcsoló keret a falban, benne lyuk a kapcsoló helyén, célja ismeretlen. Vastag, akváriumszerű üvegpolc a szobámban, amit két kis pilincka tart, hozzá szilóval rögzítve az üveg... az eredmény a képen látható. A lényeg, hogy kész legyen (valamikor), jól nézzen ki elsőre, meg legyen csinálva, a többi nem számít. Szerintem az otthoni mesteremberektől is láttunk már ilyet.Én ennek ellenére is kedvelem őket, mert szerintem, ha elmondja az ember, hajtja őket és nem veszi át a melót, akkor meg tudják ők csinálni - akárcsak otthon.
Vannak azért lényegi eltérések, pl. a takarítás és tisztaság fogalmának terén. Erről írok még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése