De szép macska vagy, Sanyi!

23:45 - 21 fok, eső

Kicsit későn fogok neki az írásnak, mert most fejeztem be épp a költözködést. 30-án érkezik sok-sok kolléga, hogy hamarosan életet leheljenek a Házba.
Nem mintha az elmúlt két hétben olyan üres lett volna. A Ház, ahol dolgozom, amin dolgozom, a Jockey Club Brasileiro területén található. Tulajdonképpen a C tribün kb. 1000 nm-es épülete a miénk kívül, belül. A feladat tehát most egy üres belső tér és egy kissé lepukkant lelátó és az előtte lévő terület szemet gyönyörködtető rendezvényhelyszínné varázsolása. Aztán üzemeltetése az Olimpia végéig. Nem egyszerű, most napról-napra nehezebb és megterhelőbb, de megéri :-)
Rengeteg ember dolgozott, dolgozik azon, hogy minden, amit a design-erek megálmodtak valóra váljon. Érdekes a munkamorál, az igényesség szintje is, de ez megér egy külön bejegyzést.
Tehát, Sanyik, a macskák.
A Jockey Club nevéből kitalálható, hogy egy lóversenypályáról beszélünk. Ami irdatlan nagy. A pálya méretét és az azt körülvevő egységet tekintve is. És persze vannak lovak (amiket csak tréningezés vagy verseny közben látni, az istállók valahol máshol helyezkednek el). Azért, hogy ne szaporodjanak el a rágcsálók, valamikor régen macskákat "telepítettek" a Club területére. Aminek persze erős öngól lett a következménye: nem a rágtcsálók, hanem a macskák szaporodtak el :-)
600 (!) van belőlük és élnek, mint Marci hevesen, vagy mint Sanyi a lovardában. A sztori szerint egy időben annyira terhes volt már a jelenlétük, hogy rendeletbe adták, hogy a Clubnak kell ellátni a macskákat. Etetni, itatni, ivartalanítani, bolhátlanítani, stb.

Tehát teljes védelmet élveznek és macskamódra nyilván teljes mértékben vissza is élnek ezzel. A Club előtt, vagy a benti területen lévő autókon nyomják a szunyát, ha nem tetszik nekik a látogató, lenézően rányávognak. És külön táblájuk van, ami figyelmezteti a gyanútlan sofőrt, hogy ugyan járassa kicsit a motort elindulás előtt, hogy az esetlegesen az autó alatt pihenő jószágon át ne hajtson. Cuki!!!!

Ha már állatok, itt tennék említést egy fura szerzetről. A projekten itt dolgozó magyar designerek már említették, hogy valami szokatlanul nagy patkánnyal találkoztak az utcán és sikerült is lencsevégre kapniuk. Fura fül, koszlott szőrzet és drót farok - az utolsó pillanatban elcsípett fotón ez volt látható. Aztán én is részesültem a szerencsében, hogy közelről lássak egy ilyen állatkát, aki állítólag még kölyök volt. A helyiek angolul skunk-ként, azaz borzként utalnak rá, én azért kicsit kutakodtam a neten és a fiahordó oposszumot találtam a legközelebbinek ahhoz, amit láttam. Szegénykém nem szép, és nem is nagyon tűnt úgy, hogy kedvelik.  De legalább láttam ilyet is :-)