A pakolás bölcsessége

2016. július 13. 20:00 – Budapest-Frankfurt között

Nem keveset utaztam már életemben, mindenféle időtartamra, mindenféle módon és helyekre, ezért meg kellett tanulnom okosan pakolni. Azt gondolom, megy is ez nekem, de mindaddig, amíg a határokat lehet feszegetni, ameddig el lehet menni, én örömmel mozgok szabadon.

Hogy esetünkben ez mit is jelent, arról rövidesen.

Azt már kifejtettem, hogy ruházatilag mi mindent szükséges hozni (laza, elegáns, melegre készülős, hűvösre készülős és futkorászós is). Ezek mellett persze az ember gondol a gyógyszerekre, mindenféle szúnyogriasztóra, illetve a szabadidő hasznos eltöltését célzó eszközökre. Mielőtt félreértenétek: kártyáról, kockákról (kockapókerhez) és Rubik kockáról van szó, meg persze pendrive, külső drive zenékkel, filmekkel.

Óvatos duhaj lévén már szombaton-vasárnap elkezdtem kipakolni a ruhadarabokat, előszedtem a bőröndjeimet és napokig nézegettem a kettő egymáshoz viszonyított arányát. Nem mondom, hogy megnyugtató volt! És emellé jött az érzés: nincs egy rongyom sem…… a többit tudjátok. Vásároltam tehát 3 pár új topánt, kistáskát, hogy nőjön a „kupac”.

Aztán vettem hétfő este egy nagy levegőt és elkezdtem bepakolni. Az első kör jól ment, bíztató volt, hogy a farmerek mellett még csomó hely maradt. Kedd este ámokfutás valutáért és még pár dologért, majd logisztikai mutatvány következett!

Szerencsémre (és erre utaltam fentebb) business osztályon utazok, aminek egyik előnye a 2 db feladható bőrönd és a max. 32 kg összsúly. Mi kellhet nekem ennél több???

Az egyes számú bőrönd, amit már elkezdtem megrakni, szépen tele lett, nem rogyásig és sokkal több mindennel, mint gondolni mertem volna. Jött a kettes számú bőrönd…. Az évek, meg a rutin következtében persze már fejben összeraktam, hogy mit hová lenne érdemes pakolni. Szóval ketteske. Nos, a cipőket és az „kacatokat” szántam ide. Igen, egy egész bőrönd a cipőknek! Már előre felsorakoztattam őket, hogy szokja a szemem a látványt és számoltam: 12 pár. Többen mondták már, hogy cipőmániás vagyok, amit mindig tagadtam, de most hajlok arra, hogy beismerjek belőle egy hangyányit. Persze el tudnék lenni 3 pár cipőben is 2 hónapig, de ha megvan a lehetőség, hogy többet vigyek, miért ne? Kell több színben magas sarkú és lapos talpú, papucs, szandi és sportcipő is. Uraim! Ugye Ti is át tudjátok érezni a helyzet komolyságát??? J

½ 12 körül végeztem a mutatvánnyal, őrülten büszkén ugyanis még vettem is ki pár ruhadarabot! A próbazárás is jól ment, nem kellett ugrálni a bőröndökön, sőt még egy kabát is befért ;-)

Most pedig itt ülök a gépen, bőröndök (összesen 30kg) a gép gyomrában…

Hogy mi a tanulság és a pakolás bölcsessége?

1.  Igen, nő vagyok, és mint ilyen, ruha- és cipőmániás
2. Úgy érzem, ha nagyon muszáj lett volna az egy bőrönd (20kg) verziót is megoldottam volna
3. Ismét tudatosult bennem, hogy mennyi minden halmozunk fel életünk során, mennyire ragaszkodunk dolgokhoz és milyen okosan tudunk érvelni ezek megtartása mellett.

Ui: Volt még egy kilépő dilemmám (szó szerint az ajtóban álltam). Hozzam-e magammal a „lényt”? Aki látta a fotóimat, tudja, hogy mire/kire gondolok. Szegényt még be tudtam volna szuszakolni a kézipoggyászba. De miért is? Végül rájöttem, hogy a „lény” terepjárós útjaimra kísért el, így hát otthon maradt őrizni a házat. De velem van az, „aki” a nem terepjárós utazások alkalmával a lény váltótársa: a csodacipő :-)