Minden ugyanaz másképp

Több, mint 10 éve nem írtam blogot, most itt a vissza nem térő alkalom, hogy leporoljam a klaviatúrát. Mi is adja az apropóját az újbóli írásnak?

Ismét elhagyom az országot - most egy kicsivel hosszabb, mint rövid időre. Pontosan nem lehet tudni, hogy 6 vagy közel 8 hét lesz, de azt hiszem, mindegy is. Nevezzük 2 hónapnak :-) Kisebbfajta költözés ez, hiszen nem egy szomszédos országba, és nem is a kontinensen belülre utazom.
Volt már ilyen az életemben, de azért nem mondanám magam rutinosnak. '96-ban Amerika volt az úticél 3 hónapos távolléttel; a 2004-es ausztráliai út hosszabbnak bizonyult - 1 1/2 évet töltöttem a Föld mások oldalán.

Pár nap múlva pedig egy újabb kaland veszi kezdetét: Dél-Amerikába, Rió de Janeiróba utazom. Munka lesz ez a javából, hétvége és pihenő nélkül, de mégiscsak egy teljesen más kultúrában, környezetben, éghajlaton élek majd heteken keresztül. Izgulok is!
A visszaszámlálás már napok óta tart a fejemben, és persze ezzel együtt növekszik a pánik: mit vigyek, mit hagyjak itthon, be fog férni a bőröndbe, lesz-e ott ez, vagy az? És ezzel egy időben akaratlanul is elkezdem összehasonlítani a korábbi utakra történő felkészüléssel.

Amerikába is dolgozni mentem, igaz akkor egy New York állambeli hegyi üdülőben kellett nap, mint nap programokat, sportos elfoglaltságokat szerveznem a felnőtteknek, gyerekeknek. Egy nagy hátizsák és egy pici - ennyi volt minden csomagom. Saját lakás és egyéb kötöttségek híján, csak az első repülőút aggaszthatott, és a nagy ismeretlen .

Ausztráliai "kiküldetésem" kicsit másképp indult és alakult. Tanulóvízummal felszerelkezve, tudva, hogy a munkavállalói vízum kiváltása semmiség lesz, 9 hónapos marketing és business tanfolyamot befizetve nem is lehetett másképp készülni, minthogy sokáig távol leszek. A max. 20 kg-os bőrönddel és egy telitömött, kézipoggyásznak álcázott hátizsákkal indultam útra - visszafelé egy csomag is útnak indult velem (igaz, az hajón). 

Miben is más most a készülődés? Komoly munkának nézek, nézünk elébe, ahol elvárt az elegáns megjelenés (szép ruhákat és magas sarkú cipőket is pakolnom kell), szükséges némi laza cucc is, de azért maradjunk nőiesek :-) Ezekhez táskák, kiegészítők, piperék... nem egyszerű ez, kérem szépen! Nekem az is fontos, hogy legyen velem könyv, zene, mehessek futni, megmártózni az óceánban és kell a laptop is, hogy tudjak dolgozni. A lista és az előkészített ruhahalom pedig csak egyre dagad...
Eltérés még, hogy már tapasztaltabban, érettebben vágok neki az útnak, aggodalmak nélkül, talán túl nagy magabiztossággal is???

Miben hasonlít a korábbi utakhoz? Ez az út is "csak úgy" jött. Amerika nem volt nagy álmom, egy kedves barátom nyomta a kezembe a szórólapot és nem hagyott békén, amíg nem jelentkeztem a szervezőknél. Aztán egyszer csak kezemben volt a jegy, a vízum és indulni kellett. 
Ausztráliába négyen terveztünk menni, gondoltam, miért ne? Aztán megint csak ott álltam a reptéren, kezemben jeggyel, vízummal. Azért ezen kaland révén eljutottam oda is, ahová nagyon szerettem volna: Új-Zélandra. (a másféléves ozzi kalandjaimról lentebb olvashatsz)
És most? Brazíliáról is csak annyira álmodoztam, amennyire bármely más országról (leszámítva NZ-t, Zanzibárt, Izlandot, Skóciát, Tibetet... és még pár másikat). De az élet ismét hozott egy lehetőséget, ahogy korábban is, amit nem lehetett visszautasítani - és nem is tettem! 13-án pedig majd ott állok a reptéren, kezemben sem jegy, sem vízum - előbbi online a telefonomon, utóbbi nem szükséges. Hát így vágok neki a nagy útnak....