Pentek, 2004. augusztus 6., 14.30, otthon 8.30, napsutes, 18 fok
Ujabb napsuteses napra ebredtunk, de hogy mindenkit megnyugtassak, nem mindig van am ez igy. Immar ket hete van biciklim, naponta azzal hajtok be a varosba es vissza es igenis sikerult mar borig aznom. Ezen a heten mar ketszer, de olyan szinten, mintha ruhastol zuhanyoztam volna le.
Az ocean kozelsege miatt itt akar percenket is bir valtozni az ido: az egyik percben meg sut a nap, majd hirtelen egszakadas. Vannak 5-10 perces zivatarok es kitartobb esok, suru es alattomos.
Na, de inkabb a hely szepsegeirol. 3 hete delre utaztunk hetvegere. Az angol szineket kepviselo Stuart utolso Perth-i hetvegeje volt ez, igy Annaval kiegeszulve ismet kocsit bereltunk es irany az erdos, `hegyes` del! Ezuttal mar manualis autot kaptunk – egy Toyota Corolla 1.8-ast, szep feheret. Repesztettunk lefele, de ugy Mandurah magassagaban (180 km) persze kaveszunet beiktatasa kovetkezett. Az ut mellett meglattunk egy nagy tavat es semmi keresgeles utan egy teljesen `embertelen` toparti reszre bukkantunk. Nevettunk is, hogy otthon (barmelyikunk orszagaban) tuti valami arus-bodega, langosos, arus ott lenne. Itt semmi, csak a termeszet, a nyugalom. (Zarojelben jegyzem meg, hogy nem is en lettem volna, ha a hatizsakomban az osszes valtoruha valamilyen uton-modon fel nem szippantotta volna a termoszbol valahogy kiszoko, kavezasra szant meleg viz felet, haha). Uticelunk egyebkent Pemberton volt, ahol egyreszt a karri erdot akartuk megnezni es felmaszni egy 68 meteres karrifa tetejere, masreszt talalkozni Jan-nal (egy cseh srac, egyesek szerint ugy nez ki, mint egy sorozatgyilkos, de lasd a fenykepek kozott), aki most ott dolgozik egy szoleszetben. Errol a videkrol (ami Nyugat-Au Perth alatti `kiugro` resze a terkepen) azt kell tudni, hogy itt a domboldalakon nagyon sok szoleszet van, mert az eghajlat kedvezo (meglepoen hasonlo az otthonihoz, majd reszletezem), ez a terulet a karri (hosszu torzsu, egyenes, inkabb a tetejen lombos helyi fafajta) es tuart fak otthona. Az itteni regi (Margaret River) borai nagyon hiresek itt es ez az oceanszakasz nagyon kedvelt a szorfosok koreben, szoktak itt versenyeket rendezni. Ja, es errefele gyakoribbak a capatamadasok.
Koradelutan erkeztunk meg Pemberton kisvarosba, ahol a Jannal torten rovid egyeztetes utan elindultunk (immar 4-en) a Warren National Parkba. A fa, a legmagasabb karri fa, amit meglehet maszni a Dave Evans Bicentennial Tree nevre hallgat. Haaaat, nem semmi. Nem fogjatok elhinni, hogyan lehet felmenni a szerencsetlen fara. A faba csigalepcso-szeruen vasrudak vannak `beszurkalva`, azokon lehet felkapaszkodni. Az egyeteln biztonsagi intezkedes a kovetkezo: ugy 2 meterrel a `lepcso` felett ugyanilyen vasrudak vannak, a ket `szerkezet` kozott oldalt egy nagylyuku, vekony drotbol keszult halo `feszul`, azt kaparaszhatod, ha felsz. Es csokolom, ennyi!!! Ugy 20 meter maszas utan van egy erkely-szeru piheno, ahol kirazhatod a nadragod szarat (ekezeteim nincsenek L), adgondolhatod az eletedet es eldontheted visszamesz, vagy felmesz. En nem vagyok egy besz*ri alak, de az elso etap utan, igencsak elgondolkodtam a folytatast illetoen. De, ha mar ott voltunk! Ja, a fa tetjen van egy kilato, ahol az eloiras szerint egyszerre csak 4-en lehetnek. Na most a 24 meteren levo pihenobol nem tudod megallapitani, hogy mi van odafent es hogy ki jon le!!! Mert a maszoka egyemberes! Anna utan megindultam en is, mint Usku Laci negyeves koraban. 40-50 meternel mar voltak agak, amik miatt a dolesszog valtozott, neha kevesse volt felfele iranyu (mi lesz itt lefele!!??). Felertunk, a kilato tobbszintes, a tetejen szerencsere csak egy valaki volt. A kilatas valami fantasztikus volt, gyonyoru erdo-boritotta taj!! Megerte! Aztan felertek a fiuk is, igy oten lettunk es azert lehetett mar erezni a kilengest! Aztan meg tobben jottek, igy mi, a ket csaj elindultunk lefele. En elol….. nem volt egy lanyalom `tolatni` lefele, kozben lefele nezni a miniatur emberekre. Simultam rendesen a fatorzsnek, legalabb az nyujtson tamaszt! Vegul mindenki szerencsesen leert, hihetetlen orom, megvolt az adrenalin-froccs. Indultunk naplementet nezni a partra. Jo 50 perc mulva ertunk egy folduthoz, ami egy szikla-oromhoz vezetett. A part ezen szakaszan egy magas meszko-szikla vonulat van (egyebkent sok barlang van a `felsziget` kiallo resz parti savjan vegig), ahonnan gyonyoru a kilatas! Ocean, ameddig a szem ellet, hullamok csapodnak lent a sziklakhoz, fantasztikus. Es a naplemente! Szavakkal nem nagyon lehet leirni. Kepekkel sem tudom egyelore, mert csak Stu fotozott kozolunk, o meg mar Bristolban van a kepekkel. Ha kuld, akkor kozzeteszem oket.
A nap vege termeszetesen buliba fulladt. 9 km-re Pembertontol egy kemping szerusegben bereltunk szallast. Az egesz 5-6 fahaz, mind berendezve, felszerelve. 2 szoba, konyha, furdo, a nappaliban kandallo, egyeb futes nuku. Jol betuzeltunk, Jan hozott 4 uveg bort, felvettuk tehat a folyekony kabatokat is, igy jol telt az este. Ez a haz emeletes agyakkal volt berendezve, a tobbi normalisan, azokat csaladok, vagy nagyobb tarsasagok berlik, nekunk `agyat` berelni volt olcsobb. Rutinos taborozo letemre, persze a nappalival kozos falnal levo agy felso reszet lottem ki magamnak. Egyebkent meg volt dunyha, takaro, minden. Mivel a szep, napos idot kovetoen ejszakara csak lehult a levego. Jo kis csipos hideg lett, olyan oktober-novemberi! Tiszta egbolt, csillagok, Tejut, csodas volt! Reggelre harmat is volt es olyan jo, finom erdo illat, meg a fak susogasa. Tenyleg nagyon olyan volt, mint otthon a hegyekben!
A sztorinak van meg folytatasa, beszamolo a masodik naprol. De azt majd legkozelebb.
Koszonom a turelmet, csokozon,
Timi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése