2004. februar 11. 10.20 Frankfurt, szeles ido, de a hajam meg mindig fixen all a fejemen.

Itt vagyok hat utam elejen. Eszmeletlen a technika, hogy wireless-esen, ingyenesen lehet netezni itt a repteren. Persze a mellettem allo amcsinak az volt a legnagyobb baja,hogy nem lehet leulni. Hat igen, az igenyszintek elteroek.
Ugy erzem, hogy a szuk idokereten belul mindenkitol elbuc.-suztam, mindenkit ertesitettem, ha nem is tudtam mindenkivel, akivel szerettem volna szemelyesen talalkozni :-(( Nagyon jol estek a levelek, SMS-ek, hivasok - KOSZI!!!!
Tok jo, hogy a legkozelebbi barataim felkeltek kora reggel miattam, hogy 5-kor talalkozhassunk es egy uccsot olelhessunk egymason! Konnyebb volt igy,mert ha csak a csalad lett volna ott, akkor biztos konnytenger-aradas lett volna!
Andikam szavai jutottak eszembe, miszerint az ottmaradtaknak mindig nehezebb, mert bar ok a rutinba zokkennek vissza, sok-sok dolog emlekeztetni majd oket ram. Mig nekem ott lesznek az uj arcok, uj elmenyek, uj helyek. De igy sem konnyu!!!!
Eddig egyebkent minden jol megy, a csomagom 21 kg korul volt, problema nem volt vele. Felszallas elott kozvetlenul elkezdett szakadni a ho - milyen szep bucsuajandek Budapesttol - ezert is indultunk egy 1/2 oras kesessel. Meg a frankfurti repter telitettsege miatt. Mindegy, ennyivel is kevesebbet kell varni!
Kaptam Emitol egy konyvet indulas elott, most azt bujom, alig tudom lerakni. Biztos vagyok benne, hogy meg minimum ketszer el fogom olvasni, annyi okossag-bolcsesseg van benne.
A MINDEN hianya bennem van, melle tarsul a MINDEN UJ "varasa" (mekkora hulye szo, de csak igy tudom megfogalmazni).
Forgatom a fejem es kamillazok korbe (ahogy azt Pistam mondana), scann-elem a terepet es embereket folyamatosan. Akarcsak egy szivacs.

Hat roviden ennyit a meg europai elmenyekrol. A folytatas hamarosan kovetkezik, erdekesebb hirekkel es jo par ezer kilometerrel a hatam mogott.

Timi

Ui: Dormi maci a hatizsakomra applikalva kamillazik es szivja magaba a latnivalokat :-))